Joggal gondolhatnánk, hogy a kerékpárváltó használatának ismerete kéz a kézben jár a bringázás készségének elsajátításával. Joggal gondolhatnánk, pedig a helyzet az, hogy a váltók működési elvének, valamint megfelelő használatának megismerése ugyanolyan tanulási folyamat eredménye, mint a gépjárművek esetében, vagyis kellő idő, energia, és gyakorlat szükséges hozzá.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy jóval többen túráznak több sebességes biciklivel annál, mint akik azt képesek megfelelően használni, így az alábbiakban néhány fontos információt szeretnénk megosztani a láncváltó működéséről annak érdekében, hogy minél többen tudjuk maximálisan kihasználni a bringánkban rejlő potenciált.
TÁRCSÁK
Az első váltón lévő lánctányér - továbbiakban tárcsák - száma kerékpártípusonként eltérhet. Általánosságban elmondható, hogy minél több méretű tárcsát tartalmaz az első váltó, annál differenciáltabb áttételt tudunk megvalósítani.
Az országúti kerékpárokon többnyire két tárcsa található, míg a mountain bike-ra a három tárcsa jellemző. Ez azért van így, mert jellemzően másra használjuk a két birngatípust. Előbbi kapcsán főként a gyorsaság jelenti a prioritást, míg utóbbi esetén a változatos terepviszonyokon való tekerés megvalósításának sikere a fő szempont. Az országúti bringán tehát a harmadik tárcsa formájában cipelt "plusz vas" csupán terhet jelent, míg a mountain bike esetében fontos szerepet játszik a meredek hegyoldalak meghódításában. (A tárcsáknak természetesen nem csupán a száma, de a mérete is változhat típustól függően.)
Az első váltó esetében a szabály a következő: minél nagyobb tárcsán van a lánc, annál nehezebb tekerni a bringát, így gyorsabb haladásra vagyunk képesek. Gyors haladáskor, vagy lejtőn való tekerés esetén ezt érdemes használni.
Minél kisebb tárcsát választunk az első váltó kapcsán, annál könnyebb a tekerés, aminek főként induláskor, vagy emelkedők esetén van gyakorlati haszna.
TIPP:
Az első váltó kezeléséhez a váltókart a bal kezednél találod.
Induláskor, vagy emelkedőn felfelé használd a kis tárcsát. Nagyobb sebesség eléréséhez, vagy lejtőn lefelé tekeréskor válts a nagy (vagy minél nagyobb) tárcsára.
RACSNI
A racsni megnevezés a hátsó váltón lévő fogaskereket jelöli. Ezek száma és mérete szintén változó lehet. Összességében elmondható, hogy egy 9 sebességes racsnival már nagyon jó áttételeket meg lehet valósítani, javítása vagy cseréje pedig sokkal költséghatékonyabb, mint a most trendinek számító 11 sebességes társai esetében.
A hátsó váltó kapcsán a szabály a következő: minél kisebb fogaskeréken van a lánc, annál nehezebb a bringát hajtani, így ezt gyorsulás, vagy lejtőn lefelé tekerés esetén érdemes használni.
Minél nagyobb fogaskeréken fut a lánc, annál könnyebb tekerni a kerékpárt, ezért ezt a pozíciót induláskor, vagy emelkedőn való haladáskor hasznos alkalmazni.
TIPP:
A hátsó váltó kezeléséhez a váltókart a jobb kezednél találod.
Induláskor, vagy emelkedőn felfelé válaszd a minél nagyobb fogaskereket. Nagyobb sebesség eléréséhez, vagy lejtőn lefelé tekeréskor válts minél kisebb fogaskerékre.
ÁTTÉTEL
Az első és hátsó váltóknak köszönhetően különböző tárcsa és fogaskerék kombinációk "keverhetők ki". Ezeket nevezzük áttételnek. Minél gazdagabb a lehetőségek száma, annál több sebességes a bicikli. Ilyen módon beszélhetünk 2*9, vagy 3*7, stb. sebességes kerékpárokról.
TIPP:
Két tárcsa esetén érdemes a kisebb tárcsát használni, és indulás, gyorsulás kapcsán a hátsó váltón léptetve elérni a megfelelő sebességet. A nagy tárcsára való váltás fokozott tempó megvalósításakor lehet indokolt. Hétköznapi használat kapcsán bőven elég lehet a kis tárcsa és az általa megvalósítható 9 vagy 11 sebesség.
Három tárcsa esetén érdemes a középső tárcsát használni, és induláskor, gyorsuláskor, vagy akár emelkedő-lejtő során a hátsó váltó segítségével megtalálni a megfelelő sebességet. A középső tárcsa használata azért előnyös, mert így a váltó és a lánc kevésbé van kitéve a keresztbe váltás veszélyének.
Keresztbe váltásnak azt nevezzük, amikor az első és a hátsó váltó esetén is a nagy vagy kis tárcsa-fogaskerék kombinációját használjuk. Ilyenkor a lánc keresztben áll az adott tárcsa és a fogaskerék között, ezért feszül és idő előtt meghibásodhat.
Az első váltón a kis tárcsára váltás akkor indokolt, ha emelkedőre tekerünk fel, míg a nagy használata gyorsításnál tekinthető jó választásnak.
Három tárcsás bringa esetén két stratégia alkalmazása közül a legpraktikusabb választani:
1. Az első váltón a középső tárcsát használni, és csak a hátsó váltó fogaskerekeivel szabályozni az aktuális sebességet.
2. A hátsó váltón a középső fogaskerekek egyikére váltani, és az első váltó kis és nagy fogaskerekei által megtalálni a megfelelő sebességet.
VÁLTÁS MÓDJA
Fontos tudni, hogy terhelés alatt a váltás vagy nem megvalósítható, vagy igen rosszat tesz a váltónak. Érdemes tehát picit előre gondolkodni.
Főként emelkedők alján lényeges, hogy időben visszaváltsunk, így talán egy ideig nagyon gyorsan fog pörögni a hajtókaron a lábunk, amint elkezd a bringa felkapaszkodni az emelkedőre, kellően visszalassulunk majd, és képesek leszünk egészen a tetejéig tekerni.
Ha akkor próbálunk meg váltani, amikor már elindultunk felfelé, azt a kerékpár váltója nem fogja megköszönni. Amennyiben mégis erre van szükség, inkább a hátsón váltsunk lefelé, mert azt kevésbé viseli meg a terhelés alatt való váltás.
A váltóhasználat során az általános szabály az, hogy a tekerésnek terepviszonyoktól és sebességtől függően mindig egyformán kényelmesnek kell lennie. Amennyiben tehát azt tapasztaljuk, hogy "pörög a lábunk a pedálon", vagy épp ellenkezőleg "alig tudunk rajta kettőt tekerni percenként", biztosak lehetünk benne, hogy nem a megfelelő sebességben vagyunk.
TIPP:
A váltóhasználat megtanulása időigényes folyamat, melyet érdemes biztonságos környezetben elkezdeni. A forgalom, vagy a terep nem a legszerencsésebb helyszín erre. Egy üres parkoló, vagy épp a Városliget sokkal alkalmasabbak arra, hogy próbára tegyük kerékpárunk képességeit, valamint hogy rutint szerezzünk annak megfelelő működtetésében.
