Kezdő bringatúrások számára kedvelt célpontot jelentenek nagyobb tavaink. Ezek többnyire megfelelően kiépített infrastruktúrával rendelkeznek, ezért kényelmessé, biztonságossá teszik a tekerést. Érthető, hogy sokan választják maguknak ezt hétvégi programként.

Számos előnye ellenére mi mégis azt mondjuk, idővel érdemes lehet továbblépni hazánk tavain mint úticélon, mivel azok sok szempontból épp azt az élményt nem adják meg, melyre bringatúrázóként a legtöbben vágyunk.

Lássuk az érveinket:

1. MONOTONITÁS

A tavak kerülgetése alapvetően monoton tevékenység. Különösebb kihívás sincs benne, hiszen a feladat pusztán annyi, hogy kövessük a partszakasszal párhuzamosan futó bringautat, vagy útvonalat. Első alkalommal talán még az újdonság erejével hathat, később azonban unalmassá válik.

2. VÍZPART HIÁNYA

Joggal hihetnénk, hogy a tavak megkerülésének egyik kuriózuma és egyben szépsége az, hogy a bringaút végig a part mentén vezet. Ez azonban közel sincs így. Bár pl. a Balaton északi részéről a tóra nyíló panoráma kárpótolhat ezért a veszteségért, a déli részen az üdülőövezet utcái között már arra sem fogunk emlékezni, hogy egyáltalán elutaztunk otthonról.

A Balaton körül futó bringaútvonal esetében néhány rövid szakaszt leszámítva, szinte alig látni a vízpartot.

3. KÖRPÁLYA

Egy-egy bringatúra során külön élményt jelenthet annak felismerése, ahogyan tekerés közben lassan változik a táj körülöttünk. Jelentős távolságot megtéve nap végére akár egy teljesen új környezetbe is kerülhetünk - változatos domborzati viszonyokkal, és éghajlati jellemzőkkel.
Tavak esetén ez az élmény elmarad, mivel a kört teljesítve többnyire oda érkezünk meg, ahonnan indultunk. Aki persze vonattal érkezik, dönthet másként is, de egy teljes kör végigtekerése esetében valószínűleg ugyanúgy jár el, mint az, aki autóval szállította a kerékpárt az adott tóhoz.
Hiányzik tehát annak az élménye, hogy két keréken eljuthatunk A-ból B-be, hiszen végül ugyanoda érkezünk vissza. 

4.  URBANIZÁLT TERMÉSZET

A tavaink körül futó bringaútvonalak esetében az infrastruktúrának megvan a maga előnye, annak számára azonban, aki bringatúrázóként a természetközeliséget, a nyugalmat, a felfedezés örömét keresi, mindez inkább hátránynak minősül.

5. TÖMEG

Szép időben szinte biztosra vehetjük, hogy a tavak körül futó bringautak tömve lesznek bringásokkal. Egymás kerülgetése, előzése pedig nem csupán a tekerés élvezeti értékéből von el igen sokat, de a közös interakció, és élménymegosztás lehetőségétől is megfoszt minket. Jobb, ha felkészülünk arra, hogy nem lesz lehetőségünk egymás mellett tekerve beszélgetni, cserébe tömött sorokban érkeznek majd a bringaúton mások, az előzgetők körülöttünk pedig potenciális veszélyforrást jelentenek. 

Összességében tehát elmondhatjuk, amennyiben a cél az, hogy a barátainkkal közösen, a vízpartban gyönyörködve, egymás mellett tekerve beszélgessünk, és pihenjünk távol az embertömegtől, jobb ha tudjuk, hogy ezt szezonban szinte egyik hazai tavunk körül sem tudjuk megtenni a szűk, vízparttól távol futó, túlterhelt bringautakon. 

Mindezek persze nem jelentik azt, hogy a tavak körül futó bringautaknak, és útvonalaknak nincs létjogosultságuk, mindössze arra szeretnénk rávilágítani, hogy vannak más lehetőségek is hazánkban a túrázásra.

Ahhoz, hogy bringatúrázóként mindenki megtalálja a számára ideális körülményeket, érdemes időről-időre szélesíteni a lehetőségek tárházát.

Merre veszed az irányt, ha barátokkal tekertek közösen?

Milyen útvonalat választotok ilyenkor, hogy nyugodtan elférjetek egymás mellett, és tudjatok beszélgetni?

A bringautak nagy előnye, hogy lehetővé teszik a bringások számára a biztonságos közlekedést.

Használatuk révén azok is könnyen eljuthatnak oda ahová szeretnének, akik azt a többi közlekedési eszközzel együtt a forgalomban részt véve talán nem tennék.

Segítségükkel útvonalak tervezhetőek, így nem csupán a mindennapi közlekedésben, de hosszabb távok leküzdésében is komoly szerepet vállalhatnak. A gond csak az, hogy a magyar bringautak jelentős része minderre alkalmatlan.

Az alábbiakban bringatúrázó szemmel járjuk körbe ezt a kérdést.

1. TÁBLÁK ÉS ÚTBURKOLATI JELEK

Aki már próbálta hazánkban bringautakra-, útvonalakra bízni magát, legalább egyszer biztosan megtapasztalta, milyen érzés eltévedni.

A magyar bringautak többsége ugyanis a semmiből indul, és a semmibe vezet. A bringaútvonalak pedig bármikor képesek megtéveszteni, vagy elveszejteni a rajta haladó bringásokat.

A jól ismert téglalap alakú, zöld alapon sárga feliratú útjelző táblák elhelyezése hiányos, vagy rosszul megoldott, esetleg félrevezető. Előfordulhat, hogy egy-egy kereszteződésben jobb kéz felől már nincs is kint a tábla, vagy épp ott van, csak nem látható, mert benőtte egy fa vagy bokor, így ha nem ismerjük fel hátulról a formája alapján a szembe jövőknek kitett táblát, tanácstalanul állhatunk és a térképünket nézve találgathatjuk, hogy merre tovább. Ugyanez elmondható a bringautat jelző kék-fehér táblákról, vagy bizonyos bringaútvonalak követését segítő útburkolati jelekről, melyek kopottak, vagy mára teljesen eltűntek.

Egy lánc teherbírását mindig a leggyengébb láncszem teherbírása határozza meg. Ilyen a bringautat jelző tábla rendszer is. A kerékpáros élményt az határozza meg, hogy mennyire megbízható a táblák rendszere, mennyire egybefüggő, ill. hányszor lehet eltévedni rajta.

Hiába van 90%-ban kihelyezve a kerékpárutat jelző tábla, ha a maradék 10% lehetőséget biztosít az eltévedésre.
Nem vitatjuk, hogy az okostelefonok világában az eltévedés nem akkora probléma mint korábban volt, hiszen szinte mindannyiunk zsebében ott a GPS jeladóval és térképpel felszerelt telefon. Az eltévedés élménye ugyanakkor bosszantó, mely egyben csökkentheti az önmagunkba vetett bizalmat, a későbbiekben így könnyen elmehet a kedvünk egy-egy új bringaútvonalak felfedezésétől. 

2. BRINGAUTAK MINŐSÉGE

A másik megoldásra váró probléma az utak minősége.

Léteznek ugyan új, vagy felújított szakaszok, az alapozás hiánya, vagy az elhanyagolás a felrepedezett, vagy gyökerek által feltúrt burkolat nagy sebesség és/vagy rossz látási viszonyok mellett balesetveszélyessé teszik a rajtuk való közlekedést azok számára, akik akkor haladnak rajta először.

Mindenki más számára pedig negatív élményt, és diszkomfort érzést jelent az ezeken a szakaszokon való tekerés, bár még ez is biztonságosabb, mint mikor kikényszerítik a bringatúrázót a főútvonalra azzal, hogy egy-egy bringaútvonalat megszakítanak, más alternatívát nem kínálva, mint a közúti közlekedést a kátyúkkal tarkított, szűk és/vagy kavicsos útszélen.

Hazánkban ráadásul a bringautak hihetetlenül keskenyek! Gyakorlatilag beépített veszélyforrást jelentenek, mert lehetetlen biztonsággal előzni, vagy elhaladni egymás mellett anélkül, hogy nagyon közel mennék a másik kerékpárhoz - főként csomagokkal.

A keskeny kerékpárút, amely egyben rossz minőségű is, ráadásul kapacitáshoz képest a maximumon van terhelve, szinte magában hordozza a biztos baleset lehetőségét. 

3. RENDELTETÉSSZERŰ HASZNÁLAT

A bringautak használata esetén további problémát jelent az, hogy részben a közlekedési mérnökök által elkövetett tervezési hibák, részben a gyalogosok meggondolatlansága okán rendszeresen adódhatnak olyan helyzetek, amikor a bringaút használata nem biztonságos. 

A bringaúton közlekedő gyalogos roppant veszélyes, főként nagyobb sebesség vagy rossz látási viszonyok melett, hiszen az, aki a nyeregben ül, alapvetően nem számít akadályra maga előtt. 

A bringautakon megálló autók, az azokra rátolt kukák, vagy egyéb tereptárgyak potenciális veszélyt jelentenek, ahogyan az egymás mellett tekerő bringások is az úton szabályosan közlekedő társukra nézve.

Mindezen problémák azért bosszantóak, mivel az utak és a jelzéseik részben már léteznek, csak épp jelen formájukban nem megfelelőek. Egy infrastruktúrát ugyanis nem elég kiépíteni, azt karban is kell tartani, valamint megfelelően használni.

Egyre több bringatúrázó van, és még több lenne, ha rá mernék bízni magukat az erre a célra megalkotott útvonalhálózatra és jelrendszerre. 

Téged mi bosszant a leginkább a magyar bringautakkal kapcsolatban?
Mit gondolsz, mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében?

A bringások többsége kezdetben hajlamos hátizsákkal közlekedni, ami bár praktikus megoldásnak tűnhet, túra esetén rendkívül kényelmetlenné teszi a tekerést. Hosszú távon a hátizsák húzza a vállat, melegíti a hátat, ráadásul a súlyeloszlás szempontjából sem minősül a legszerencsésebb választásnak.

Az erdei utakon történő száguldozáskor teljesen érthető, ha a folyadékpótlást pl. hátizsákban visszük magunkkal, mivel ilyenkor a magasabban lévő súlypont jobban kezelhetővé teszi a kerékpárt. Minden más esetben azonban a hátizsáknak szemben a bringára csatolható táskákkal, csak hátrányai vannak.

Bringatúrára érdemesebb inkább csomagtartóra, vagy vázra erősíthető, erre a célra készült táskát választani. Kényelmesebb, stabilabb megoldást jelent változatos űrtartalommal, ami megfelelő elosztás esetén meglepően nagy befogadóképességről tehet tanúbizonyságot.
Váztípustól, ízléstől és persze pénztárcától függően számos gyártó modelljei közül választhatunk, melyek stílusossá és kényelmessé teszik az utazásunkat. A gumipókkal való rögzítés azért nem javasolt, mert a rázkódástól jó eséllyel ki fog esni az, amit ilyen módon szerettünk volna a csomagtartón szállítani.

Lássuk akkor, hogy mire érdemes figyelni a bringás táskák közül való választás során:

1. Rögzítés
Minél gyorsabban és egyszerűbben csatolható fel, illetve le egy-egy táska, többnyire annál többe kerül, mely összeg hamar megtérül, ha rendszeresen és több csomaggal túrázunk. A vonatra való fel-, és leszállásnál pl. nagyon is számít, hogy mennyi időt és energiát emészt fel a csomagok leválasztása a vázról. A kormánytáskában lévő értékeink pedig mindig szem előtt lehetnek, miközben egy-egy megálló esetén könnyedén leválaszthatjuk azt a bringáról és magunkkal vihetjük, amíg eszünk vagy iszunk valamit pl. egy vendéglőben.

2. Vízhatlanság

A professzionális csomagok anyaga vízhatlan, szájuk pedig az anyag feltekerése által válik az esőcseppek elől teljesen zárttá. Az egyszerűbb modellek egy rájuk húzható vízhatlan borítással óvhatók az esőtől, ami azonban csalóka, hiszen az aljukban sajnos megáll a víz, amit a táska anyaga lassan felszív és bevezet a ruháink közé. Zápor esetén segítséget jelenthet, tartós és kiadós eső esetén azonban csak bosszúságot.

A víz persze nem a nyári melegben okoz gondot, amikor az elázott ruháinkat ki tudjuk teríteni. Németországban, Ausztriában, vagy az Alpokban túrázva azonban kiemelten fontos, hogy a ruháink egy hidegebb, esős napon is szárazak maradjanak.

3. Láthatóság

A láthatóság biztosítása az egyik legfontosabb szempont bringázás során - főként közúton. Fontos tehát, hogy a megfelelő lámpák mellett táskából is lehetőség szerint olyat válasszunk, melyen fényvisszaverő felület, minta, logó található. Aki biztosra akar menni, akár a csomagtartóra is elhelyezhet külön fényvisszaverő csíkokat, prizmákat.

Kiemelten fontos, hogy mielőtt élesben is bevetnénk a felpakolt kerékpárt, előtte teszteljük a konstrukciót egy rövidebb - akár ház körüli - próbaúton. Ha a rázkódás, irányváltás, fékezés próbálgatását követően is azt tapasztaljuk, hogy a csomagjaink ott vannak, ahová rögzítettük őket, akkor nyugodtak lehetünk.

Te milyen szempontokat tartasz fontosnak?

Milyen táskát használsz, vagy választanál magadnak?

Legutóbb a Börzsönyt érintve jártuk be a Duna-kanyarnak egy részét. 
A közel 80 km-es túrán időközben ránk sötétedett, mely nem szegte kedvünket - a 2-es főút egy szakaszát fejlámpával tekertük végig. Kalandos volt! :)

Korábban azonban alakult már úgy, hogy elszámoltuk magunkat időben, s mivel nem volt nálunk megfelelő lámpa, tekerés helyett vonattal kellett megtenni utunk utolsó szakaszát.

Lássuk tehát, mi az, amit minden bringásnak érdemes lehet magánál tartania rövidebb túra esetén:

- folyadék, energiaszelet

- kerék kivételére alkalmas szerszám

- pótbelső, javítókészlet, pumpa

- megfelelő fényerejű lámpa

- időjárásról függően szél-, esőkabát

Neked milyen tapasztalataid vannak?
Te mivel egészítenéd ki a listát?

Azt, hogy mennyivel többet ad a természetben való tekerés a hétköznapokban megszokott bringázáshoz képest mi sem jelzi jobban, mint az a fajta élményanyag, mellyel gazdagabban egy-egy bringatúra után hazatérünk.

A természetközeliség nem csupán kikapcsol, elűzi a stresszt és relaxál, hanem energiával is feltölt, így mikor egy-egy túrát követően este az ágyba dőlünk, csak a testünket járja át a jól eső fáradtság, a szellemünk egészen felfrissül. :)

Külön jó hír, hogy nem kell sokat utaznunk ahhoz, hogy átéljük ezeket az élményeket. Akár már Budapesthez közel is számos potenciális bringaútvonal létezik, melyek kerékpárszállításra alkalmas vonatokkal kényelmesen és biztonságosan megközelíthetőek.

Így aztán, akár egy hétköznap délután is vonatra pattanhatunk, hogy a naplementét már Vácon csodáljuk meg, ahonnan szép komótosan hazatekerhetünk. ;)

Mennyire vagy spontán, ha bringázásról van szó?

Hétköznap is tekersz a szabadban, vagy csak hétvégén?

A szintemelkedők hajlamosak lehetnek elrettenteni a bringások egy részét a tekeréstől, pedig a jól megválasztott áttétel, az egyenletes és lassú tempójú haladás bárkit képes feljuttatni az emelkedők tetejére.

Kezdő bringásoknak érdemes lehet megfogadni egy tapasztaltabb társuk tanácsait, így megelőzhetővé válik az erőlködés, a levegőkapkodás, és a rossz közérzet. 
Megfelelő technika mellett, és egy arra alkalmas kerékpárral edzettségi szinttől függetlenül meg lehet birkózni az emelkedőkkel. Ha kellő időt hagyunk magunknak a táv teljesítésére, valamint gondoskodunk az emelkedő alján a megfelelő mennyiségű és minőségű energiabevitelről, akár a Visegrádi várba is fel lehet jutni két keréken.

Neked milyen tapasztalataid vannak az emelkedőkkel?
Kedveled, vagy inkább kerülöd őket? :)

Többen gondolják, hogy bringatúrázni csak akkor érdemes elmenni, ha a meteorológiai előrejelzés biztatónak tűnik.

Tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy ha mindig az ideális időjárási körülményekre várnánk, akkor legtöbbször el sem indulnánk otthonról. :D

A legjobb bringatúráink eddig még mindig azok voltak, amikor papírforma szerint otthon kellett volna maradni, s mivel rajtunk kívül ezt sokan meg is tették, ilyenkor zavartalanul lehetett tekerni, beszélgetni, nézelődni. ;)

Persze azért nem árt az időjárásnak megfelelő ruházattal készülni. A réteges öltözködés, a kicsire összehajtható eső-, szélkabát jól jöhetnek a szabadban, s habár arra alkalmas bringás öltözékben akár zuhogó esőben is biztonsággal lehet tekerni, a kevésbé elszántakat egy-egy zápor még nem szabad, hogy elrettentse aznapra tervezett bringatúra élményétől. :)

Neked milyen tapasztalataid vannak?
Hányszor mondtál igent egy bringatúrára, amikor a többiek esetleg nemet?